... Nem kőbevésett szabályok, inkább csak kisegítő információk ...

:: IDŐSZÁMÍTÁS ::

:: fontosabb események ::

0. év Sötét Éjszaka az új időszámítás kezdete.
5. év Tamrea élére elsőként kerül király.
23. év Shirata uradalmát megdöntik és királysággá válik.
27. év A Déli földeket a Shiratai királysághoz csatolják.
50. év Sytar-puszta és fennsík elnéptelenedik és ezzel a Senki földjévé válik.
78. év A Rózsa Rendek szövetsége és ettől számítottan alakul meg a Rózsák Rendje.
80. év Miranwa kiválik a Shíratai királyságból. Brand és Tamrea közösen veszik irányításuk alá Éj-szigetet.
96. év Új karavánutak nyílnak a Kárhozottak földjén át, hogy elérjék Alhert városát.
97. év A Nagyvárosok szövetsége felbomlik, de újabb paktumok köttetnek.
98. év Hódító lépéseket tesz Shírata észak irányába, kutatások indulnak a Névtelen város felfedezése végett.
100. év Jelenünk nagy eseményei még kiforróban vannak.
(Az idővonal csak lassan frissül, de az eseményekről a Hírek csarnokában értesülhetsz, a fórumon.)

:: HITEK-ISTENEK ::

Tizenöt hatalmasság őrködött valaha a halandók és halhatatlanok felett, mára azonban megfogyatkoztak. A harcok bizalmatlanná tették őket, s beléjük is ivódott abból, ami az embert hajtja, jóból is rosszból is. Hallgatagokká váltak, s bár eléri őket a fohászok áradata, még is ritkán lépnek, mutatkoznak meg, vezetnek, ami feladatuk lenne. De akad még közöttük is törekvő, feladatához hű. ~~Tovább~~...

:: ünnepek ::

Szinte ahány nép annyi féle képen különböztetik meg az idő múlását, de egy közös egyezmény alapján minden nép elfogadta a közös nyelv mellet a közös időszámítást is. Így a nulla évet a Sötét Éjszakát tekintik és attól kezdődően számították az éveket.
E mellet megegyeztek abban is, hogy egy év tizenhárom hónapból álljon, amiknek neveit viszont már nem egységesítették, de mindenhol az első hónap a tavasz kezdetét jelzi. Ezért Tavaszforduló néven emlegetik és a legtöbb helyen ekkor tartják a Megújulás ünnepeit is. A nyári hónapokra is jutott az Aratás ünnepe, az őszire pedig az Elmúlás és a Halott tánc ünnepe, a téli hónapok közepére esik szinte mindig a Magyal vígság, és az első hó le estét a Téli virágzás ünnepével köszöntik

:: NYELVEK ::

A közös nyelvet mindegyik tartományban megértik, de természetesen már ennek is vannak tájegységbeli változatai.
Északi nylvek: niborai (Kőrengeteg és Círdanban), keras ( hegyvidéki nyelv), arthís (Arthas nyelvezete), nibel (az erdő népének nyelve).
Déli nyelvek: tuar (Királyfok), arambre (Sytar és Alsóföldek), sirvai (Shyrata és Alsóföldek), mágusok nyelve (csak a mágusok használják)
Keleti nyelvek: niho (démonnyelvnek is nevezik) és agvare (a sötétföldeken mindenhol ezt használják).

:: TARTOMÁNYOK ::

Arwat'Awanor földjeit három nagy egészeként tekintik, külön-külön elnevezve viszont, az északi tartomány, egészen a Névtelen hegység vonulatág az Erdőhát nevet viseli, míg a közepétől dél felé haladva Vad földként nevezik meg és a hegyen túli világot a Kitaszítottak földjeként emlegetik a népek. De lássuk mit is rejtenek valójában ...

:: Erdőhát - Északi Birodalom ::

Sosem birtokolta még e földeket király, vagy bármilyen más úr. Erdőhát az erdő népeinek otthona, elfek s hajdan tündék is jártak az erdők ős öreg fái között. Eme vidék észak felé terül el, erdőivel egészen a mély tengerpartig merészkedik, mindössze egyetlen helyen adva meg a lehetőséget, hogy könnyedén a tengerbe lehessen gázolni. ám bár még ott is magas sziklák meredeznek és dagálykor igen veszélyes közöttük lézengeni.
Smaragderdő a misztikum otthona, oda halandó ritkán teszi be a lábát, céllal, vagy kalandozása egy kiváló céljaként, hogy felfedezze az elfek rejtett városát Nibelont, ahol nem ismerik a fogadó szó jelentését, s ahol állatok vére sem folyt még, hogy bárki éhét csillapíthassa. Búzakenyérrel és minden jó zölddel fogadják a vándorokat, ha kedvük úgy hozzá, ám esélyesebb azon lehetőség, hogy a várost sem sikerül megpillantani. Melyet a fák törzseire építettek, a várost, amely mindig különös, de tiszta derengésben áll.
A Liget az mi elválasztja az örökké zöld erdőt, ahol mindenki megpihenhet és nyugton élvezheti azt, amit az elfek gondossága ad.
Sólyom erdő, mi a sólymairól híres és ismeri az elmúlást s újra feltámadást, ez öleli körbe az apró népek egyetlen megmaradt falvát. FöldLakot. S déli csücskében a lassan elfogyó folyó mentén kezdődik az első halandók lakta vidék, Görbe-völgy.
Végig a parton haladva, magas füvű hangákon egy újabb erdőbe toppanhatunk. Hamvas erdő kalauzol minket Királyfokra, mely az egyik szabad városnak ad otthont.
Az elfek erdeje nem ismeri csak az örök tavaszt, sosem hullnak a levelek és mintha az idő is egy kellemes szegmensében állapodott volna meg. Ám nyugat felé haladva, a Lget már ismeri a változásokat, ahogy egyre nyugatabbra haladva az évszakok sorba rendeződnek, rövid és viszonylag hideg telet igen hosszú tavasz követ, s azután színre lép a nyár, de megállapodni sincs ideje, mert beköszönt az ősz. S kezdődik előről a körforgás.
Misztikum és halandó is megfér ezen a tájon, bár kétség sem fér hozzá, hogy erre felé szinte mindennel találkozhat az ember. Bár a Smaragd erdő inkább csak az állatokat és elfeket tűri meg, mert fái különlegesek, ha beszélni nem is tudnak, mozogni igen és kellemetlen meglepetést hozhatnak ezzel. De ez a különös élet kivész a Ligeten túli erdőkből

:: Vad Földek - Déli Tartomány ::

Eme vidék még belekap a Névtelen hegy lábánál húzódó erdők szegletébe, de aztán a vidéket eluralja a száraz, aranysárga fűvel borított vidék, ahol homokos és a tenger felé haladva egyre kövesebb, sivárabb táj. De itt fut végig a Rothar, s földalatti erei termővé teszik a talajt és dél felé haladva, átléve széles és mély szalagján a világ megváltozik, a tájakat elönti a harsogó zöld fű és a buja erdő. Sok a megművelt föld és velük a tanyák, ez a világ a földművelők otthona.
Emberek lakják kapát és kardot forgatók egyaránt, errefelé félik a természetfelettieket s nem is kívánatos jelenlétük. Az Alsó földek mind Shirata fennhatósága, az alig néhány évtizedes királyság birtokában áll. Királyfokról került már szó, mely Tamrea királyságát hordja magán s eme kettőt a Sytar választja el barátságtalan arcával. De lakozik itt még város, a leg délibb csücsökben, zsebkendőnyi földet tudva csak magának, ez Miranwa, a mágusok egyetlen városa. Akinek biz minden napjukban figyelmesnek kell lenniük, hogy városukat ne igázzák le Shirata természetfelettit nem tűrő erői.
Tamrea vidéke nem ismeri az igazi telet, tavasz és ősz bitorolja a természet formálását. Az előbbi dús termést hozz és hosszú-hosszú hónapokon át tart, míg a másik rövid ideig, de rendkívül sok esőt hozz és hideget is magával.
Sytar területén állandó a meleg és kevés csapadék, a téli időszakban a hőmérséklet csupán az elviselhetőre csökken. Kivéve a tengerparthoz közeli részen, ahol a többi részhez mérten is hideg, még hó is előfordulhat.
A Rothart átlépve négyfelé oszlik az év, tavasz, nyár és ősz viszonylag kellemes, de a tél közeledtével egyre zordabb és ahogy az várható, a tél igen kemény tud lenni, főként a partok mentén. Egyetlen hely ahol sosem esik a hó és sosincs hideg, az Lamyare erdejének közepe, ahol a rengeteg forrás fakad.
Vadakban igen gazdag és változatos, a pusztákon nagymacskák ólálkodnak, az erdőkben farkasok, medvék és rókák lakoznak, szarvasokkal, nyulakkal és más patásokkal, rágcsálókkal osztozva. Különös óriás állatok is fel felbukkannak. Ahogy a hagyományos madarak mellet a különlegesek is előfordulnak.

:: Éj Földe - a Kitaszítottak birodalma ::

A Névtelen hegy keleti ormain túl elterülő világ, amely magán viseli minden háború nyomát. Földje szénfekete és könnyen porló, de még is számtalan növénymegtelepedett rajta, ám mindegyik fekete és gyökerétől eltorzult, ádáz lény. Rengeteg mérges inda kúszik, megbújva a csípős, reszelős füvek között, s a mindig gyönyörű látványt nyújtó tölgyek is csak vérre szomjaznak.
Ruhír-földje az egyetlen, ahol még jámbor a táj, bár az erdőt örök köd lengi be és az azt kettészelő folyó is fagyosan hideg, a köves fennsíkon is folyvást hideg szelek vágtáznak. Az utolsó hegy vonulatánál Csontvár bűnös kastélya áll.
Azon túl kezdődik a Fekete vadon, erdeivel és kies mezőivel, a gonosz melegágya ez, vadak, amelyek elmésebbek, mint bármelyik ember, vagy mágus. Démonok és fattyaik, árnyak, s szellemek, amik kószálnak, portyázva. Északabbra húzódik a Temetőföldek dombjai, ahol alig térd magas lények élnek és mindenre támadnak, ami oda téved.
De tévedhet az ember itt még mocsárba és túljutva a szövevényen a legforróbb sivatagba, mely csak csekély oázist rejt és az egyetlen várost, ami túlél és megél ebben a forróságban. S ott van még a Skarátfog-fok, ahol tolvajok tanyáznak s rabszolgák senyvednek láncokon.
Időjárás, nincsenek évszakok, a kedve, a hangulat alakítja, hogy kegyetlen vág a szél, vagy csak a füstös felhők között tűz a Nap sugara. Szakad az eső, vagy hónapokig egy cseppet sem lát az itt élő.

:: SZIGETEK ::

:: Arthas ::

Észak egyetlen szigete, mely még kapaszkodik az őshazába egy járható földhíddal. Arthas, de mindenki Jégvilágként ismeri eme zord térséget, hiszen itt a jég és a hó az úr, a soha nem múló hideg és hűvös szél. Ám, még sem néptelen! Eme zord vidékeket állatok és emberek egyaránt népessé teszik, bár csak foghíjasan és tiszteletben tartva a másik területét. Az örökkön zöld erdők és hófehér, jégtől csúszós mezők az állatok birodalma, hová az ember csak éhét csillapítani léphet és akad egyetlen hely, ahol a vadaknak nincs maradása. Ez pedig a Kristálypalota, bár egyre gyakrabban emlegetik Kristályvárosként.
A magasra nőt emberek őshazája, akik itt laknak és bár zord a külsejük, hajazva élőhelyükre, természetük az ellentéte. Barátságosak, de mindenek fölött hűek elveikhez, s így a sértéseket nem tűrik, sem maguknak, sem más ellen szólót. Fejsze kezükben jámbor bárány és szeszt sem képes józan elviselni más lény. Ők a havasi emberek, kiknek élén királyuk áll, ki nem más, mint Haknuk Atrhas.
Eme sziget két évszakot tűr meg, az alig két hónapig tartó Tavaszt, mely jámborságával lopja be magát a vándorok szívébe, ezért is nevezik a Vándorok hónapjának is, mivel a hideg csökken és majd +5 is előfordulhat, a mindig fújó szél is szinte teljesen elapad. Ellenben a Téli időszak, jó tizenegy hónapig tart és jószerével egész idő alatt nem csitul meg a jeges áramlat, gyakorta hó és jégviharok söpörnek végig a tájon és hőmérséklet sem kegyelmez, közel eléri -40 vagy annál nagyobb hideget.
Egész évben megtalálhatók itt a hófehér bundába bújt ragadozók, mint róka, farkas és medve és persze ezek tápláléka a nyúl és sárga viasz szín bundájú szarvasok, amik mind díszes agancskoronát hordanak fejükön. S persze közöttük elvegyülve, megtalálhatóak az alakváltók hidegkedvelő törzsei, s állati démonok is akadnak.

:: Brand ::

Nyugat egyetlen békés pontja, a sziget mely nem engedte hátára a háborút és a szenvedést. Gyönyörű, buja és bőségesen termőek a földjei, erdejei és városa, Brand. Egykoron azonban néptelen volt s egy hatalmas félhold alakra emlékeztető sziget darabját alkotta, védvonala volt Arwatnak, mert elszívta a mágiát és alattomos partjaival szertezúzta a hajókat, ahány csak megközelítette. De az égen vitorlázókat sem kímélte, a szél komisz volt felette és a mélybe rántotta a fellette röpülőt, legyen az sárkány, vagy eltévedt madár. A legenda már megfakult, hogy hogyan is szakadt darabokra és süllyedt el, meghagyva az utókornak két követ, Brandot és Éj-szigetet.
Az ember uralta el eme földeket, királyt ültetve élükre az első perctől fogva. Ki eztán nemzedékről-nemzedékre védte w földeket, állandó szövetségben állva az északabbra fekvő megszürkült testvértől. Ma is ugyan így tesz Elhean Gareth Vincot király.
Eme búja világ kedvező időjárásának köszönheti kinézetét, hiszen majd kilenc hónapig tart a derűs, de csapadékos Tavaszelőnek hívott évszak, melynek vége hidegbe torkollik, de a Hűvös évszak mindössze egy hónapig tart s még csak havat sem hoz, de marad három, ami Forrónapnak neveznek, s majd három hónapig valóban csak az árnyék ad némi enyhet.
Különös a sziget, nem csak abból, hogy partjainál elvész minden mágia, de ragadozók sem élnek eme szigeten. Itt nem lakja más az erdőt csak szarvas, nyúl és csikós vaddisznó és még egy különleges lény, a Fehér Szarvas egyetlen megmaradt példánya. S a titok, hogy bizony egy vad még is lakozik a szigeten, egy vad, amire sokan ácsingóznak, a Monceros, kit csak a nemes jószág képes békére bírni. S teszi, minden alkonyatkor.

:: Éj-sziget ::

Brandról alig pontnak látszik, noha kisebb is, de még is csak szürkéjével vész bele a hullámokba. Hajdanán szárnyas népek lakták, mára azonban az eltűnt nép városai elhagyatottan állnak, néhol romokba omolva és csak kevés helyen látszik, hogy Brand és Tamrea uralkodói még tesznek érte, még engednek ide élőket, hogy dolgozzanak, megtalálják helyüket.
De nehéz, ha idegen hatalom itt az úr. mert itt áll az egyetlen retteget börtön. Féli ezt halandó és halhatatlan is egyaránt, mert a falak hűvöse csontba mar, ahogy az édes szavú őrök hangja az elmébe. S itt sem, sem a sziget egész területén nem véd meg a mágia, hiszen az elenyészik, elsorvad a szürke sziklák között, annak méhében rejlő Hirabe kő által.
Nem megszerethető az időjárása, pedig külön évszak nem is igen megkülönböztethető, mindig hideg szél fúj és ha ez meg is nyugodna, akkor az eső kezd rá, de nem esik teljes erővel, de órák keménymunkájával mindent eláztat, amit nem vittek menedékbe időben. Az egész sziget nyirkos, de vannak délutánok, amikor a Nap elnyomja a ködöt és páratlanul kellemes időt varázsol, általában két-három naponként esik meg ilyesmi.
Fura állatokba botolhat az ember, erszényes farkas mi les rá az erdő árnyékában és szürke nyúl veri fel a port a zajra, futtában, fura mókusféle jószágok is túrják az avart, de fára mászni nem tudnának. S ezzel ki is fújt az emlősök tábora, gyíkok és madarak viszont szép számmal élnek, előbbiekben akad sok, melynek mérge értékes és veszélyes is.
E mellet egy különleges virág is nő itt, nevén nevezve a Szellemfa, mely gonosz egy növény. Vérrel és hússal táplálkozik s mind e mellet a lelkeket is elnyeli.

:: Takate ::

Ki nincs jóban az Ősi Sárkányokkal, vagy eme sziget boszorkájával, az sosem tapasztalhatja meg, milyen is a vörös lombú erdőben járni, sosem érezheti azt a bódítóan édes és egyben fanyar, tiszta illatot, amelyet a pázsit áraszt. Egy szelete a csodának ez a rubint ékkő, mely a mindig rejtező Sárkánysziget egyetlen éppen maradt,leszakadt darabja. Itt él Kowen a Mágia Nagyasszonya, az Istennő, aki fondorlattal él és kellemes magányában, egyetlen uralkodójaként eme szigetnek.
Az erdő mindig saját hangulatához mérten vonja maga köré az elemeket, szelet és vizet, ha szomjazik esik, ha felfrissülni vágyik a tűző Nap hevében, akkor fúj a szél. Itt teljesen felborul az emberek által meghatározások közé eső időjárás.
A boszorkán kívül más nem lakja eme szigetet, csak a madarak és rejtett kis barlangjába olykor betérnek a pajkos halak.

:: Silvet ::

Ahol még halandó sosem járt, mondják nagy büszkén a természetfelettiek, kiknek kezén van e sziget. Ám a halandók között is csak az igaz kalandvágyók merészkedtek el a Kitaszítottak földjétől még keletebbre, a világba, amit igazán sosem ismerhettek meg s már mód sincs rá. Az Ősök földjéből, már csak ez a sarlóforma sziget maradt meg, közepén, mint külön világként azonban fennmaradt az ősi templom az elemek egyik forrása.
Démonúr és Szellemkirály uralkodik ezeken a földeken, de csatáikat nem itt vívják. Itt még a legátalkodottabbnak is hajlania kell az uralkodók szavára, mert ha nem tesz így, maradása nincs, ha létezése megmarad már annak igazán örülhet.
Nincs Tél és Nyár, sőt a Tavaszt is csak ritka alkalmakkor engedik kibontakozni, inkább az Ősz borongós hangulatát hagyják elterpeszkedni. Zordabb, de szárazabb vonásaival, inkább szürke felhőkkel takarva el a napot és köddel töltve meg az erdőket és rejtve is vele a szigetet az oktalan szemek elől.
Nem él itt meg hosszú ideig semmi sem, csak annak van esélye, amit a démonok és szellemek megtűrnek, vagy maguk hozzanak, hogy egy ideig játszhassanak. Űzzék unalmukat kissé.

:: Sárkány-sziget ::

:: Írisz ::

:: NYUGATHON ::

:: Sírvet'Amirun ::

A megváltó, e nevet viseli a nyugati világ legnagyobb sziget együttese, mit közel huszonkilenc, nagyrészt egybefüggő szigetcsoportok alkot, de a tengeren elszórva még tartozik hozzá pár kisebb nagyobb szigetecske is. Ám, ha egész szárazföldi területét vesszük nem fed le akkorra területet, mint Arwat?Avanor Déli tartománya és talán ez is okozza a legtöbb konfliktust a két földrész között. Mert bár az Anyaszigeten ebből igen keveset érzékelnek, Nyugathon legtöbbször ellenséges, fenyegető szándékkal fordul felé. A diplomáciai csatákat azonban a két nagyváros vezetősége és Brand uralkodója vívja meg velük.
Nyugathon is királyságnak tekinthető, de nem olyan elkötelezett, mint Brandon. Az itteni király a tizenkilenc helytartójával együtt hozzák meg, többségi alapon a döntéseiket.
A szigeteket szinte teljesen egységesen emberek lakják, arrafelé igen kevés természetfeletti lény fordul meg. Egyes helyeken a démonokat még mindig szellemeknek hiszik, a különösebb misztikumokról nem is beszélve, nem is szeretik és egyes tartományokban üldözik is azokat, akik nyíltan hisznek ilyesmiben. Ez igaz a mágiára is, amit igen felületesen ismernek csak, spontán mágiát kevesen használnak, a fennmaradó többség pedig, könyvből varázsol, vagy egy Káosz földi mágusnak irdatlan hosszúnak tűnő varázsigékkel, már ha egyáltalán fel merik vállalni a mágikus képességeiket.
Azonban pont eme mágiaellenességükből fakad egyik erősségük, méghozzá a kivételes szellemi erejű papságaik. Hosszú évek kitartó munkájának révén a mágia kötetlen, de megköthető erői helyet egy a saját testükből származó erőhöz fordultak, ez a szellemi pontosabban leírva a lelki erő, amit a papok és paplovagjaik előszeretettel használnak is külföldi látogatásaikon, otthon pedig ez a kötelességük. Általuk született meg a Szentmágia, aminek szinte semmi köze sincs a mágiához azon kívül, hogy a nevében benne van a mágia szó. Az igazi szelleműzők, sámánok, médiumok is Nyugathon földjéről kerülnek elő, de kiket így utoljára említettünk gyakran hagyják hátuk mögött otthonaikat az üldöztetések miatt és próbálnak szerencsét Arwat?Avanorban.
A szigetcsoportok éghajlata igen változatos, megtalálható a trópusi és a hidegebb éghajlatú is. Domborzati viszonyaik is eltérőek, vannak csupán hegyből, de egyszerű síkságból is álló szigetek, s persze vannak ezeknek vegyes keverékeik is. Az állat és növényvilág is teljesen átlagos, nincs köztük kiemelkedő, mágikus meg pláne nincs. Mintha ezekre a tájakra a misztikum nem terjedt volna túlzottan, bár ez nem igaz, mert vámpírok és vérfarkasok gyakoribbak erre. (Ott a vadász, ahol gazdag a préda!)