:: TERMÉSZET NÉPEI ::
:: elfek ::
akiket más néven tündének is neveznek. A két név még is két különböző népeket takar, még ha egy tőről is fakadtak. A Teremtők egyike alkotta meg álmai alapján ezeket a lényeket, ő volt a Föld, a növények és ércek atyja. Aki talán tudta, hogy mi fog következni és oly nagyon szeretett, de még fel nem ébreztet növényeinek és köveinek védelmezőket akart hagyni. Olyanokat, akik megértik suttogásaikat és mikor eljön az idő, felkeltik sokéves álmaikból. Megelőzték az embert, de csak részben váltak tőlük különbbé. Nyelvet alkottak maguknak, olyat, amit öröm hallgatni lágysága és színessége miatt. Fedelet építettek fejük fölé, a fák koronái közé telepedve le és társadalmat alkotva lassan. S az istenek megjelenésével hinni kezdtek azokban, akik a természetet és lakóit, az állatokat oltalmazták. S mindeközben nem veszet ki belőlük a természet szeretete sem.
Nem egy háborút megéltek, s veszteségeik sem voltak csekélyek. A nézetek lassan szétszabdalták az egységes népet, akadt ki az erdőkben és a ki a hegyekben talált rá a zavarban békéjére. S volt egy csoport, akiknek a lelke elkorcsosulva a sötétség felé fordult.
:: átlag életkor :: kerek 3000 évet élnek eme népek. Jó húszéves korokig fejlődésük semmiben sem tér el egy emberétől, de aztán öregedésük szinte teljesen leáll, mivel 100évente öregednek az emberekhez mérten 1évet. 1000éves korukban minősülnek felnőttnek.
:: jellemző vonások :: alkatuk karcsú és törékenynek hat, köztük ritka az alacsony teremtés és bár fizikumok valóban gyengébb, mint egy masszív kötésű emberé, de jóval szívósabb. Szervezetük erős és éppen ezért nem ismerik a betegség súlyát magukon, fürgék a talajon és mozgékonyak a fákon, szemük is éles, élesebb, mint a sasoké. Szeműk, hajúk és bőrük színe világos, sosem fakó, de nem is élénk, ritka köztük barna, vagy fekete hajút látni. Orruk is érzékeny, de nem csalhatatlan, de gyengeségein segít ősi mágiájuk.
Szellemük erős és méltán mondható, hogy tanult lények, hiszen rengeteg könyvet forgatnak s nem egyet írnak is. E mellet ismerik szinte minden nép nyelvét, beszélik és írják is, bár nagyon ragaszkodnak a sajátjukhoz. Évezredeknek sem sikerült belőlük kiűzni a fölényes büszkeséget, ami főként az emberek fölé helyezi őket, valamilyen szinten meg is vetik őket, a természet pusztítása miatt. Bár kétségtelen, hogy a harmonikus életvitelre törekednek és ezzel meg is próbálják kerülni a rosszat, sötét, ártó dolgokhoz nem nyúlnak. Ezt sokszor olyan módon teszik, hogy nem lépnek kapcsolatba más népekkel, ha teszik is igyekeznek magukról minél kevesebbet elárulni.
:: természetfeletti :: rendelkeznek egy teljesen egyedi képességgel, méghozzá, hogy képesek szót érteni az erdei álatokkal és növényekkel.
E mellet természetesen képesek mágiát tanulni és megemlítendő, hogy általában a természeti eredetű mágiákat hamarabb és mélyebben sikerül elsajátítaniuk, mint egy ember. De nem mindegyikükben rejlik mágikus képesség, ezért szívesen kovácsolnak és készítenek mágikus tárgyakat. Fegyvereket és ékszereket.
:: információ :: az elfek négy nagy csoportba sorolhatóak, ezek kerülnének bemutatásra.
- Tündék : más néven ők az erdei elfek, minden más törzs közül e leg kecsesebbek és arcuk vonása is a legfinomabb. Régen tündéreknek hitték őket, jórészt annak a halandók számára is látható ezüstös aurának, ami körül veszi őket otthonaikban. Mert sajnos ez a látványosság elhalványul amint az egyén távol kerül az elfek városától. Egyben furák is, mivel szívükben a kalandvágy szunnyad és félik feléleszteni, mert tudják, aki egyszer a vándorok útjára lépett, az talán élete végéig a kalandok útját fogja járna. Mert békét már nem fog lelni otthona falai között.
Elismert tudoraik a növényeknek és az erdei életnek, s mind e mellet a kétkezű munkákban is igen ügyesek. De vadászatra szinte sosem használják fegyvereiket, mert húst nem fogyasztanak.
- Vérelfek: a hegyvidéken élő elfek nemzettsége, bár nevük hallatán rögtön mindenki arra gondol, hogy bizony ők is a sötét tanok követői, akárcsak a Sötét és Fekete elfek. Ám ez csak félig igaz, hajdanában, mikor az elfek törzse kettészakadt, váltak külön ők is, az üldözés felnyitotta szemüket, s így már nem csatlakozhattak korábbi társaikhoz. Nem volt helyük sem az erdőben, sem pedig a hegyek gyomrában, így vándoroltak, messze délre, majd nyugatra és keletre. Szinte keresztbe-kasul bejárták Arwat földéjt, de valahogy mindenhonét kinézték őket, végül északon a Hármas tavak tájai körül találtak menedékre, ahol kialakult különös kultúrájuk, ahol egyedivé váltak.
A sok vándorlás megacélozta őket, így testük sokkal erőteljesebb, mint erdei rokonaiké és ha munkálnak is vele, akkor még föld alatt élőkénél is erősebbek lehetnek. De mozgékonyságuk és mozdulataik finomságát megőrizték, ahogy szemük és érzékszerveik élességét is. Különös vonásként azonban megjelent náluk a vörös szín, hajuk szőke színe is ezzel vegyült, de halántékuktól le a nyakukon és oldalukon, szabálytalan foltok jelentek meg, szemük színe is ennek árnyalatit vette fel. E változás rejtély.
Nevüket viszont nem csak e miatt kapták. Ha lehet úgy mondani, ők az igazi becsületért élő harcosok, ellenfelüket gyűlöljék akárhogy, mindig tiszteletben tartják. Minden harc után elesett áldozataik és bajtársaik véréből egy gyűszűnyit összegyűjtenek s oltárukon isteneiknek ajánlják, hogy az kísérje őket a Dicsőség csarnokába. Kaweh (Éféiel) és Retwe(Inferiet) isteneik neve, bár nincsenek vele tisztában, hogy Kaweh már rég nem őrködik felettük.
A nyugalom és higgadtság mintapéldányai, szinte sosem vesztik el fejüket. A vér számukra a tisztelet jele. A dicsőséges áldozaté, aki meghal és elvérzik az a dicsőség számukra és egyben sokak számára a legnagyobb bűntény.
Nem hiszik a mágiát, nagyon kevesek vannak köztük, akik egyáltalán képesek mágiát tanulni, elsajátítani. Viszont meglehetősen sok sámán, vagy sámáni képességgel rendelkező egyén van köztük.
A kardforgatásban viszont élen járnak, istenük mindig velük van és pengéjük ritkán téveszti el a célt.
Istenüket Uruhan (Inferiet)-nak nevezték és továbbra is vért áldoztak neki, de már csak is önként vállalkozókat. A hierarchiájuk átalakult és az esztelenséget a végleteket nem ismerő fegyelem vette át, kilenc vezér és a családok legidősebb tagjai vezetik a birodalmat. Nem tűrik a lázongásokat, sem pedig az árulást. Egyszerű büntetésrendszerük meghozta a kívánt hatást, a sivár cellák mocska és vérben fürdő bárdok fegyelemre neveltek mindenkit.
A föld alatt éltek és istenük segített nekik hűségükért, bőrűk keményebb lett és elszürkült, márványossá vált. Szemük alkalmazkodott a sötéthez, amiben kiválóan látnak, szaglásuk a legélesebbel is felveszi a versenyt és mi nagy előnye a tündéknek, arra ők is szert tettek. Alkatuk nem robosztus, ellenkezőleg, szemnek kellemes idomokkal formálható testük, mi mozgékony és nagy erőkifejtésre is képes. Mire szükségük is van, hiszen vaskos nagynak számító kardokat, buzogányokat és kaszákat kedvelik.
Harcban hűvös-kegyetlen, az ágyban tüzes és szenvedélyes. Tartják róluk s mi tény, hogy jellemük valóban kettős vonást mutat, számukra nincs megbocsátható bűn, de csak saját szabályaik szerint szeretik ezt értelmezni, a kihívott dühüket mindig levezetik és ha ezzel ártatlan hal, azt nem veszik a lelkükre. Maga a nép sem túl érzelgős tagjaival szemben, a családok tagjai egymással is keményen bánnak. Bennük nincs részvét és gyengéd szeretet, csak erőszak és hév.
Különleges adományuk a Kövek szava, ha barlangfalat, vagy éj lepte földet érintenek több mérföldre is elhallanak és meg tudják állapítani ki, vagy mi közeledik.
A mágiák terén azokat kedvelik és sajátítják el, amivel a legtöbb fájdalmat lehet okozni. Az átkok nagymesterei és elég sok sötétmágus gazdagítja soraikat, a nekroimantákról nem is beszélve.
- Fekete Elfek: A szélsőségesek, akik nem tudtak belenyugodni, hogy csak úgy kidobták őket az erdőből. Örök háborút esküdtek az erdei elfekkel szemben és ez a fogadalmuk a mai napig nem változott, talán csak annyit, hogy ellenfeleik közé vették az embereket is és minden olyan lényt, akik valaha ellenük tört.
Sokan, rengetegen esztelen gyilkosoknak tartják őket, mert amit mozogni látnak és közel emberi értelemmel bír, azzal végeznek. Pedig a mélyben nyugvó barlangjaikban, kék fénynél hihetetlen terveket dolgoznak ki, amit később módszeresen hajtanak végre. Így lehet, hogy évente a Vérhold ünnepén, bizony berontanak az elf és tünde városba és jócskán szednek áldozatokat, míg az ő néhány fős csapataikból többnyire csak sebesültek kerülnek ki.
De nem is csoda, bőrük jóval keményebb és ezzel sötétebb is, mint felszínhez közelebb élő testvéreiké. Nevük sem véletlen adatott, bőrük és hajuk, de még a szemük fehérje is fekete, csupán íriszük kék, akárcsak a felhőfátyolos ég. Talán csak erről az egyről lehet megkülönböztetnő őket az előbb említettek képviselőitől, hiszen alkatilag nem különböznek.
Szintén Uruhan hívei, de ők jobban szeretnek városokból, tanyákról elhurcolt nőket és gyermekeket áldozni, a férfiaknak hosszú kínhalált biztosítanak.
Különleges adományuk a Kövek szava, ha barlangfalat, vagy éj lepte földet érintenek több mérföldre is elhallanak és meg tudják állapítani ki, vagy mi közeledik.
A mágiát is véresen komolyan veszik, törekednek arra, hogy minden tagjuk képes legyen használni, természetesen ők is inkább a sötétmágiát részesítik előnyben, de nem zárkóznak el az elementáltól és még a természetmágiától sem.